Meg sem tudtam szólalni, annyira meglepődtem. De ahogy észrevettem ő is lesokkolt. Ilyen nincs! Nem! Ez nem lehet, hogy ő az! Ja, hogy ti még nem is tudjátok ki állt az ajtóban. Az akit két éve itt hagytam. Szó nélkül. De ő mit keres itt?! Öt teljes perce álltunk néma csendben, amikor Raini berontott az ajtón.
- Látom, már találkoztál Rossal.... Csúcs, ez a hely! - mondta kirobbanó örömmel, mire elkaptam a tekintetem Rossétól.
- Igen csúcs! - mosolyogtam rá.
- Khmmm.... - köszörülte meg a torkát Ross. - Laura... Beszélhetnénk?- kérdezte bizonytalanul. Még nem állok készen vele beszélgetni.
- Bocsi, de még otthon sem voltam.... Raini, segítesz? . néztem könyörgően Rainira. Egy ideig gyanúsan méregetett minket, végül bólintott.
- Persze! Menjünk.- kapta fel két bőröndömet - Szia Ross - köszönt a Szöszinek, az ajtón kívülről. Megemeltem a maradék két bőröndömet, és követtem.
- Hello - köszöntem neki, mikor elmentem mellette. De megfogta a karom, és visszahúzott. Reménykedve nézett rám. Nem tudtam neki mit mondani, szomorúan néztem a barna szemeibe, és továbbindultam.
Még egyszer megnéztem, a címet, amit anya irt le nekem egy papírra..... nagyon ismerős volt.
- Köszi, hogy elkisérsz - mosolyogtam Rainire.
- Ez természetes... amúgy, bent a stúdióban... mi volt az Rossal? - kíváncsiskodott. Nem tudom miért, de éreztem, hogy megbízhatok benne. Szóval, elmeséltem neki mindent. Döbbenten nézett rám.
- És szó nélkül elmentél? Nem szóltál neki?
- Nem. És nem gondoltam, hogy még találkozunk. - suttogtam halkan.
- Akkor te még.....
- Mindig szeretem. - fejeztem be helyette.
- Wow. Ez aztán a történet - mondta még mindig döbbenten, mire elnevettem magam. Befordultunk, az utolsó sarkon, és rájöttem miért volt ismerős a cím. Megtorpantam.
- Mi az? - jött vissza Raini.
- Ott laktam régen... Ott.... Ott meg......- nem bírtam kimondani.
- Ross - fejezte be. lehet hogy még mindig ott laknak? Hogy nézek majd a srácok, vagy Stormie szemébe, úgy, hogy szó nélkül elmentem?! De legfőképpen Rydel reakciójától tartottam. Hisz legjobb barátnők voltunk. De az is lehet, hogy már mind elfelejtettek. Bár ki csodálkozna? Két éve nem jelentkeztem. - Figyelj! Minden rendben lesz - mosolygott rám, én pedig megöleltem.
- Szép ház - mondta amikor bementünk
- Köszi - mosolyogtam rá. - Holnap hányra kell menni a megbeszélésre?
- Öhmmm- gondolkozott - Fél kilenc
- Nincs kedved itt aludni? Már késő van - mondom neki, de beleásítok. - És akkor reggel mehetnénk együtt.
- Rendben - mosolygott. Felmentünk a régi szobámba. Szinte minden ugyanúgy nézett ki, mint amikor elmentem. Az ágy, a butorok.... minden! Szerencsére az ágyam nagy, igy elférünk rajta ketten. Raini gyorsan elaludt, de én még forgolódtam. Hajnal után is fent voltam. Itt vagyok 16 évesen, teljesen összezavarodva.... Most fogalmam sincs mit tegyek... Aludni se tudok, pedig az időeltolódás miatt, pont, hogy ki nem tudnék kelni az ágyból. Felkaptam, a lefekvés előtt kikészített köntösömet, és lementem a konyhába vízért. Lámpát nem kapcsoltam. Már engedtem volna meg a csapot, amikor kint valaki tüsszentett. Kinéztem az ablakot, és láttam, hogy valaki kint ül a lépcsőn. Pulcsiban. Halkan kinyitottam az ajtót, mire ijedten felállt.
- Te mit keresel itt? - kérdezte még mindig ijedten.
- Én is ezt kérdezhetném... - mondtam Rossnak döbbenten. - Én itt lakok.
- Figyelj...- kezdte, de közbevágtam
- Sajnálom, hogy szó nélkül elmentem - mondtam ki a két éven át őrölt mondatot, mire elmosolyodott. Értetlenül néztem rá.
- Csak azt nem értem, miért nem mondtad - nézett rám, már szomorúan.
- Nem... nem voltam rá képes - hajtottam le a szemem
- De itt vagy, és ez a lényeg - mosolygott rám, mire viszonoztam a gesztust - De... miért nem engedted, hogy elérjünk telefonon. - értetlenkedett
- Nem tudtam volna szembenézni, hogy mit fogtok szólni... Haragszol még? - néztem rá
- Szeretlek. - ejtette ki a száján véletlen, mire kínosan nevetve, a tarkóját takarva félre nézett. Most érkeztem meg, találkoztam újra vele. Még mindig szeretem... persze, hogy szeretem. De nem álok készen egy kapcsolatra. Még akkor sem ha róla van szó, és még ő is szeret.
- A sorozatban társak leszünk.... - mondom halkan -
Barátok? - néztem rá reménykedve, mire elgondolkozott.
-
És Társak. Mindig. - mondta mosolyogva, mire a nyakába borultam.
- Örülök - suttogtam a nyakában - Vissza kell mennem. Raini nálam van. - magyarázom, mire elmosolyodik.
- Gyorsan beilleszkedtél. Mint mindig. - mondja, mire zavartan félrenéztem. Ezt észrevéve elnevette magát. -
Hiányoztál. - mondja komolyan.
-
Te is hiányoztál. - mosolygok rá - Szia.
- Szia - köszön el, én pedig felmegyek a szobámba, és visszafekszek az ágyba.
