2014. június 19., csütörtök

Dij♥

köszönöm a díjat Bettina Jurassának=)

Szabályok:
1. Írj 11 dolgot magadról
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Írj 11 kérdést
4. Küld tovább néhány embernek


1.
11 dolog magamról:

- Nemsokára megyek haza Debrecenbe ♥
- szeptembertől egyetemista leszeeek=)
- Egyke vagyok
- Egyszer kaptam eddig B-t. Mindig A vagy A+ os voltam
- Debrecenből Londonba utazok anyával
- Levágták a hajam, és most válig ér
- nem nézek sorozatokat
- rendszeresen járok moziba
- Baromi sok idő mire Los ANgelesbe megérkezik a rendelt (magyar) könyv :$
- ...
- nem tudok mást irni

2.
11 Válasz:

Top 3 blog?

Hogy tetszik a blogom? ( Tudom még csak 1 rész van fent, de majd lesz több is ;) )
Hová mennél el legszívesebben?
Mivel foglalkoznál a leginkább felnőtt korodban?
Ki a kedvenc színészed?
Milyen színű a szemed?
Ha tudnál utazni az időben mit változtatnál meg?
Melyik a kedvenc évszakod?
Melyik a kedvenc állatod?
Szereted Leiner Laurát?
Mikor hozol új részt?

3.
11 Kérdés:

Top 3 blog?
 Összeset ugyan annyira imádok ^^
Hogy tetszik a blogom? ( Tudom még csak 1 rész van fent, de majd lesz több is ;) )
imádom ahogy a többit is ♥
Hová mennél el legszívesebben?
 Hawaii =)
Mivel foglalkoznál a leginkább felnőtt korodban?
 rendező vagy énekes
Ki a kedvenc színészed?
i can't choose
Milyen színű a szemed?
kék
Ha tudnál utazni az időben mit változtatnál meg?
uuu, semmit
Melyik a kedvenc évszakod?
 nyár
Melyik a kedvenc állatod?
 kutya, macska
Szereted Leiner Laurát?
otthoni barátaimtól hallottam róla =)
Mikor hozol új részt?
most mindenhova probálok sietniii =)


3
11 kérdés


festetted már a hajad?
kedvenc film?
kedvenc zene?
szerencse szám?
szereted a romantikus filmeket?
jársz szinháza?
hol voltál eddig külföldön?
eddigi legtávolabb idő, amikor nem voltál otthon?
sieltél már?
hány éves vagy?
milyen telod van?

4
akiknek küldöm
http://nwebeginning.blogspot.hu/
http://readysetlover5.blogspot.hu/

i'm here! ♥

visszatértem! =) sajnálom, hogy eddig nem volt rész..... De most mindenhova probálok ujjat kirakni! =) de mielött elkezdenám... Elmondanátok, hogy melyik olalamat/oldalaimat szoktátok olvasni? mert ha van olyan amit nem, akkor azt nem folytatom..... Mégegyszer: SziasztooookÍ3 és imádlak titeket<3

2014. április 18., péntek

Barátok és Társak... Mindig.

Meg sem tudtam szólalni, annyira meglepődtem. De ahogy észrevettem ő is lesokkolt. Ilyen nincs! Nem! Ez nem lehet, hogy ő az!  Ja, hogy ti még nem is tudjátok ki állt az ajtóban. Az akit két éve itt hagytam. Szó nélkül. De ő mit keres itt?! Öt teljes perce álltunk néma csendben, amikor Raini berontott az ajtón.
- Látom, már találkoztál Rossal.... Csúcs, ez a hely! - mondta kirobbanó örömmel, mire elkaptam a tekintetem Rossétól.
- Igen csúcs! - mosolyogtam rá.
- Khmmm.... - köszörülte meg a torkát Ross.  - Laura... Beszélhetnénk?- kérdezte bizonytalanul. Még nem állok készen vele beszélgetni.
- Bocsi, de még otthon sem voltam.... Raini, segítesz? . néztem könyörgően Rainira. Egy ideig gyanúsan méregetett minket, végül bólintott.
- Persze! Menjünk.- kapta fel két bőröndömet - Szia Ross - köszönt a Szöszinek, az ajtón kívülről. Megemeltem a maradék két bőröndömet, és követtem.
- Hello - köszöntem neki, mikor elmentem mellette. De megfogta a karom, és visszahúzott. Reménykedve nézett rám. Nem tudtam neki mit mondani, szomorúan néztem a barna szemeibe, és továbbindultam.
   Még egyszer megnéztem, a címet, amit anya irt le nekem egy papírra..... nagyon ismerős volt.
- Köszi, hogy elkisérsz - mosolyogtam Rainire.
- Ez természetes... amúgy, bent a stúdióban... mi volt az Rossal? - kíváncsiskodott. Nem tudom miért, de éreztem, hogy megbízhatok benne. Szóval, elmeséltem neki mindent. Döbbenten nézett rám.
- És szó nélkül elmentél? Nem szóltál neki?
- Nem. És nem gondoltam, hogy még találkozunk. - suttogtam halkan.
- Akkor te még.....
- Mindig szeretem. - fejeztem be helyette.
- Wow. Ez aztán a történet - mondta még mindig döbbenten, mire elnevettem magam. Befordultunk, az utolsó sarkon, és rájöttem miért volt ismerős a cím. Megtorpantam.
- Mi az? - jött vissza Raini.
- Ott laktam régen... Ott.... Ott meg......- nem bírtam kimondani.
- Ross - fejezte be. lehet hogy még mindig ott laknak? Hogy nézek majd a srácok, vagy Stormie szemébe, úgy, hogy szó nélkül elmentem?! De legfőképpen Rydel reakciójától tartottam. Hisz legjobb barátnők voltunk. De az is lehet, hogy már mind elfelejtettek. Bár ki csodálkozna? Két éve nem jelentkeztem. - Figyelj! Minden rendben lesz - mosolygott rám, én pedig megöleltem.
   - Szép ház - mondta amikor bementünk
- Köszi - mosolyogtam rá. - Holnap hányra kell menni a megbeszélésre?
- Öhmmm- gondolkozott - Fél kilenc
- Nincs kedved itt aludni? Már késő van - mondom neki, de beleásítok.  - És akkor reggel mehetnénk együtt.
- Rendben - mosolygott. Felmentünk a régi szobámba. Szinte minden ugyanúgy nézett ki, mint amikor elmentem. Az ágy, a butorok.... minden! Szerencsére az ágyam nagy, igy elférünk rajta ketten. Raini gyorsan elaludt, de én még forgolódtam. Hajnal után is fent voltam. Itt vagyok 16 évesen, teljesen összezavarodva.... Most fogalmam sincs mit tegyek... Aludni se tudok, pedig az időeltolódás miatt, pont, hogy ki nem tudnék kelni az ágyból. Felkaptam, a lefekvés előtt kikészített köntösömet, és lementem a konyhába vízért. Lámpát nem kapcsoltam. Már engedtem volna meg a csapot, amikor kint valaki tüsszentett. Kinéztem az ablakot, és láttam, hogy valaki kint ül a lépcsőn. Pulcsiban. Halkan kinyitottam az ajtót, mire ijedten felállt.
- Te mit keresel itt? - kérdezte még mindig ijedten.
- Én is ezt kérdezhetném... - mondtam Rossnak döbbenten. - Én itt lakok.
- Figyelj...- kezdte, de közbevágtam
- Sajnálom, hogy szó nélkül elmentem - mondtam ki  a két éven át őrölt mondatot, mire elmosolyodott. Értetlenül néztem rá.
- Csak azt nem értem, miért nem mondtad - nézett rám, már szomorúan.
- Nem... nem voltam rá képes - hajtottam le a szemem
- De itt vagy, és ez a lényeg - mosolygott rám, mire viszonoztam a gesztust - De... miért nem engedted, hogy elérjünk telefonon. - értetlenkedett
- Nem tudtam volna szembenézni, hogy mit fogtok szólni... Haragszol még? - néztem rá
- Szeretlek. - ejtette ki a száján véletlen, mire kínosan nevetve, a tarkóját takarva félre nézett. Most érkeztem meg, találkoztam újra vele. Még mindig szeretem... persze, hogy szeretem. De nem álok készen egy kapcsolatra. Még akkor sem ha róla van szó, és még ő is szeret.
- A sorozatban társak leszünk.... - mondom halkan - Barátok? - néztem rá reménykedve, mire elgondolkozott.
- És Társak. Mindig. - mondta mosolyogva, mire a nyakába borultam.
- Örülök - suttogtam a nyakában - Vissza kell mennem. Raini nálam van. - magyarázom, mire elmosolyodik.
- Gyorsan beilleszkedtél. Mint mindig. - mondja, mire zavartan félrenéztem. Ezt észrevéve elnevette magát. - Hiányoztál. - mondja komolyan.
- Te is hiányoztál. - mosolygok rá - Szia.
- Szia - köszön el, én pedig felmegyek a szobámba, és visszafekszek az ágyba.

What?!

     * 2 évvel ezelött *

- De tényleg! Csak egy óra. - mondom mosolyogva Rossnak
- Elkisérlek - nézett rám, azzal az aranyos mosolyával. Nehéz ezt megjátszani... Anyuval elköltözünk Europába... Rossnak nem szóltam, mert úgyis marasztalna, vagy azt mondaná " Megvárlak!" . És nekem az lenne a legfálydalmasabb. Nem szeretném, hogy várjon. Félóramúlva, már a reptéren kell lennünk. Szeretem Rosst... mindennél jobban, de nem várhatom el, hogy megvárjon... Annál sokkal jobban szeretem.
- Ti addig Rydelékkel készüljetek a koncertre, és amikor visszajövök, megmutatjátok... Rendben - fonom a nyaka köré a karom mosolyogva.
- Rendben - megfogja a derekam, és magához húzva megcsókól. - De siess.
- Sietek - mondom n eki elcsukló hangon. Elindultam kifelé, de szakadt az esső, így Ross odaadta kapucnis pulcsiját. Mosolyogva fogadtam el. A kapujukban még szorosan magamhoz húztam, és utoljára, hosszan megcsókoltam.
- Azért nem örökre mész el. - mondta nevetve, a hosszú csókra utalva.
- Nem baj... Szia! - mondtam neki, és beszáltam a Lynch család háza elöt t áló kocsiba, amiben anya már várt. Mégegyszer kinéztem az ablakon, ahol Ross integetett.
- Tidom, hogy most nehéz, de... - kezdte anyu, de közbeszóltam
- Nem mondtam el neki...- szóltam halkan és elsirtam magam.
- Ohh.... - mondta anya, amolyan 'már értem' arckifejezéssel. - De kicsim, tudod... Ell KELL mennünk. - mondta szomorúan.
- Visszakövünk majd? - kérdeztem miközben elmentünk egy fagyizó mellett... Az a fagyizó mellett, ahol elösször randiztam Rossal.
- Nem hiszem.

  * Jelen *

 Szerettem Angliát, de nem annyira, mint Los Angelest... Amióta itt vagyok, volt egy barátom, de hamar szétmentünk, mert még nem tudom elfelejteni Rosst. Pedig már két éve... Most, hogy készülök a költözésre, mivel visszamegyek L.A. be egy sorozat miatt, a kezem közé akadt egy fotóalbum, amibe azokat a képeket raktam amin Rossal vagyok együtt... Az első kép láttán gyorsan becsaptam az albumot, mivel már kezdem elfelejteni. Haladunk. Amikor elköltöztünk Los Angelesből, le kellett cserélnem a telefonszámom, meg minden más elérhetőségemet, mert nem tudodtam volna beszélni Rossal... Nem ment volna. Amikor Angliában szárazföldre értünk, már akkor egycsomó nemfogadott hívásomvolt. És miután számot cseréltem, még keresett e? Az nem tudom. De remélem neki gyorsabban ment a felejtés mint nekem... Szóval, most úgy megyek L.A.be, mintha új életett kezdenék. Az utoló böröndömet zipzároztam be, amikor anyu jött be az üres szobámba.
- Készen vagy? - kérdezte mosolyogva, miközben nekidölt az ajtófélfénak.
- Pont most - paskoltam meg a táskát. - A taxi már itt van?
- Még nem - nézett az órájára, amikor dudáltak. Szóval itt van - Gyere, rakjuk be a csomagtartóba - emelt fel egy böröndöt,.és már vittük is le. 
- Igérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra - ölelt át szorosan - És minden nap hivj - törölt le egy könycseppet az arcáról.
- Persze - bológattam, és megprobáltam nem elsirni magam. Sikerült.

Furcsa, itt állni, abban a hangar-ban, ahova 2 éve érkeztem onnan, ahova most visszamegyek... A csekkolás gyorsan lement. A repölöutón végig gondolkoztam... Amit a Disney küldött, abban az állt, hogy már a megérkezésem napján, menjek be a studióba, aláírni a papirokat... Miközben gondolkodtam, elaludtam. Azt álmodtam, amit az elmult két évben, a leggyakrabban. Amikor elmentem Los Angelesből... 

Amikor leszált a gép, rögtön a studióba vettem az irányt.  Végignéztem, mégegyszer a a ruhámon, ami ilyen volt: 


- Jó napot!  Azt mondták be kell jönnöm aláírni a szerződést - mondtam az eggyik pass-tartos ürgének.
- Maga biztos Mrs. Marano. A hölgy is emiatt jött. Együtt eltalálnak oda. Nem? - kérdezte a bongyor-hajú lánytól, aki mellette ált.


- Persze - mosolygott rám. - Szia, én Raini vagyok .
- Laura - mosolygok vissza rá.  
- Miért vagy böröndökkel? - mutatt értetlenül az emlitettekre
- A reptérről jövök - magyarázom
- Honnan? - érdeklődik
- Anglia.
- Voltál már Los Angelesben? - kérdezi mire epnevetem magam.
- Itt nőttem fel. 
- Itt is vagyunk - mutat egy ajtóra. Bent csak aláírtuk a papírokat, és már meg is kaptunk a külön öltöző szobánk kulcsát. Raini elment megkeresni a sajátját... Megtaláltam. Az ajtó mellett egy tábla volt, amire rá van irva, hogy " Laura Marano. 'Ally' ".  A szoba nem volt se kicsi, se nagy. Nagyon jól be volt rendezve. 
Az asztalon volt egy laptop, egy kanapé, mini tv.... sorolhatnám. Éppen raktam le a bőröndjeimet a kanapéra, amikor kopogtak, és kinyilt az ajtó. Odafordultam, és teljesen lefagytam. Pont ugy mint aki az ajtóban állt.


2014. április 17., csütörtök

Ez vagyok én...

A nevem Laura Marano.

Most 16 éves vagyok, és már voltam szerelmes... 2 éve. Ha lehet azt mondani, még most is az vagyok. Minden nap rá gondolok... Hogy nem mondtam el neki, hogy el jövök, és nem köszöntem el tőle rendesen... Most Angliában élek, de megyek vissza Los Angelesbe, mert megkaptam egy sorozat társ-főszerepét... Abban a városban, ahol otthagytam őt. Nehéz lett vilna őt úgy elfelejteni, hogy van egy bandája, és az iskolatársaim imádják... Mindennap hallok róla valamit. Anya most kivételesen nem költözik velem, hanem egyedül megyek az édes szűlővárosomba. Itt, Londonban, csak fiúbarátaim voltak. Pontosabba három. Jason, Joesly és Nelson...

Ők igazából, nem is a bárataim... inkább haverok. Ha eltünök nem veszik észre. Szóóóóval, várom a kihívást, az új sorozatomra, és, hogy kik lesznek a munkatársaim.